...azt hiszem, engem mindig... félreértettek... az emberek... úgy tűnt, hogy nem szeretnek... azt, hiszem, bosszantottam őket... az idegeikre mentem... nem tudom, miért... egyszerűen csak így volt... igen... talán néha túl heves voltam... talán, túl erős voltam... nem tudom... tényleg nem tudom megmondani... igen, magányos voltam... nagyon magányos... de aztán megszokod... egy idő után... aztán egy nap minden megváltozott... valaki végre elfogadott... olyannak, amilyen vagyok... amióta megkaptam ezt a munkát, az élet teljesen más... végre hasznosnak érzem magam... jónak valamiben... A Szél. Az benne rejlő lehetőségek a mieink.
Zseniális, ahogy előadja magát...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.